Leírás
“Kell-e személyes tapasztalattal rendelkeznem
valamiről, hogy tényleg azt mondhassam: emlékszem rá?” Ezzel a provokatív
kérdéssel vezeti fel művét a szerző, melyben az emlékezés témájának biblikus,
egzisztenciális tapasztalatába nyerhetünk bepillantást. S ki tudná ezt
hitelesebben tolmácsolni, mint Varden püspök, egy kortárs szerzetes, aki maga
is az emlékezésen keresztül jutott el a megtérésre, annak felismerésére, hogy
akit keresett, az már mindig is az övé volt?
A hat fejezet mindegyike a Szentírásnak egy-egy emlékezésre indító mondatát
járja körül két irányból: egyrészt a biblikus elemzés és a hittapasztalat
nézőpontjából, másodsorban pedig mindegyik idézethez hozzákapcsol egy emberi
sorsot, melyet gazdagon egészít ki irodalmi, művészeti példákkal. Ahogy halad
majd az Olvasó, úgy tárul föl az emlékezés dinamikus folyamata, mely egységbe
hoz múltat, jelent és jövőt, életet és halált, Istent és embert.
“Amikor az emlékezésről beszélünk, az identitásról beszélünk. Emlékezünk
arra, amik voltunk, ami azzá tett, akik vagyunk. Ugyanakkor azzá válunk, amire
emlékezünk. Emlékezésünk sohasem csupán a tapasztalat, legyen az sekély vagy
mély. Ha bátrak vagyunk, felfedezzük, hogy az emlékezet több, mint a
személyesen előhívható emlékek pocsolyája. Emlékezni, valóban emlékezni annyi,
mint felvonni a horgonyt, és kivitorlázni a nyílt tengerre, mindazzal a
kockázattal és ujjongással, amit ez tartogat.”
