Leírás
Miközben Európában a közelmúltban is sorra jelentek meg olyan sza – kácskönyvek, amelyek egy vagy több francia, olasz, német szerzetesrend receptjeivel, étkezési szokásaival ismertetik meg az olvasót, magyarul ilyen nemigen született. A legelső úttörő az 1680‒1690-es évek fordulóján a csíksomlyói ferenceseké, de azt Misztótfalusi Kis Miklós a nyomtatott változatban már nem a „becsülletes egyházi rendek”, hanem a „becsülletes közrendek” figyelmébe ajánlotta, így ért meg a 19. század elejéig tizennyolc kiadást ‒ verhetetlenül népszerűnek bizonyult. Reméljük, ez a kis könyv és készülő folytatása is az lesz. Hiszen a nyugati kereszténység legrégebbi szerzetesrendje, a bencések kis híján 1500 éves hagyományokra támaszkodva élik az életüket, imádkoznak, dolgoznak ‒ és főznek. Volt idő kitalálni, hogyan kell. De nem, kedves olvasó, ne keress itt középkori ínyencségeket. Azoknak az ételeknek a receptjeit kapod kézbe, amelyeket a monostorban ma főz Borika és János testvér. Ha jeles alkalmakon tálalják is őket, olyan egyszerűek, hogy bárki nyugodtan próbálkozhat az elkészítésükkel. Az ünnepek fényét itt nem a drága hozzávalók, hanem az ételre adott áldás, Isten adományainak hálás megbecsülése és a belőlük közösségben részesülők egymás iránti szeretete adja. Legyen része ebből mindenkinek. (Saly Noémi)
