Leírás
A szerzetesség az egyházban a prófétai hagyomány folytatója,
a Lélektől ihletett, karizmatikus életforma. A Szentlélek hívta
életre, és nem szűnik meg alakítani, megújítani, koronként és tájanként
újra életre hívni.
A szerzetesi karizma szabadságát épp az életszabályok keretei őrzik és garantálják.
A nyugati szerzeteséget kezdettől fogva inspiráló Kelet, Egyiptom,
Palesztina és Szíria sokszínű szerzetesi világa ezekre a keretekre
úgy tekintett, mint az életet segítő, eligazító tanácsokra.
A korai szerzetesség keleti kolostorainak szabálygyűjteményeiben legtöbbször különböző
szerzetesatyák bölcs tanításait találjuk, s a legritkább esetben vált az
életszabályokból jogi karakterrel bíró törvény vagy szabályrendszer.
A Szent Benedek korát megelőző időből ránk maradt nyugati
szerzetesi regulák éppen ebbe a folyamatba engednek bepillantást.
A kezdeti, szerzetesi zsinatra emlékeztető gyűlésen megfogalmazott
rendelkezésekből és spirituális buzdításokból az időben előre
haladva egyre karakteresebb jogi szövegek születtek: olyan szabálykönyv,
amelyet a belépőnek fel kell olvasni, amelyet a szerzeteseknek
ismerniük kell, amely leírja a közösségben a hatalomgyakorlás
módját, az imádság és a munka rendjét, a vendégek és szerzetesnövendékek
befogadásának eljárásmódját és a vétségekért kiszabott
büntetések fajtáit is. Jól látható módon az élet alakítja a szabályokat
és a szabályok az életet.
