Leírás
Lukácsi Margit: „Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében”
Kelet és Nyugat találkozása: a születés és az anyaság csodája két bakonybéli ikonon
A bakonybéli Szent Mauríciusz bencés monostor ikonfestő műhelyében nemrégiben két ikon készült, amelyeket azért is szép és felemelő egymás mellett szemlélni, mert mindkettő a születés és a testi, lelki anyaság csodájára irányítja figyelmünket. Az egyik kisméretű, bensőséges szemlélődésre alkalmat adó ikon Jézus születését ábrázolja, és latin nyelvű felirata – Nativitas Iesu Christi –, valamint előképe, a római Santa Maria in Trastevere-bazilika születést ábrázoló mozaikja alapján a nyugati hagyományba illeszkedik; a másik, az Eleusza (Könyörülő) típusba tartozó ikon Oroszország legnagyobb tiszteletben álló szentképének, a Vlagyimiri Istenanya ikonjának másolata. […]
A bakonybéli Jézus születése ikon a római mozaik-előképpel összevetve egyszerűbb, a lényegire törekvő ábrázolás. Talán éppen emiatt lehet róla az az első benyomásunk, hogy olyan, mint egy kortárs festmény. Az ikontábla majdnem egészét a születés sziklabarlangja foglalja el, a sziklaszirt csúcsa fölött, középen, a világosabb lapis lazuli kéktől és titániumfehértől az erőteljesebb lapis lazuli kékig tartó színátmenetes félkörben az arany betlehemi csillaggal. A betlehemi csillag két oldalán látható az angolvörössel írt felirat: Nativitas Iesu Christi. Cavallini előkép-mozaikja derűs tájkép: a születés barlangját növények, virágok veszik körül, a juhnyáj hullámzó pataknál enyhíti szomját, a sófárját fújó egyik pásztor a patakparton ül, mellette kutyája, a másik pásztor a születést hírül adó angyal szavát hallgatja. A bakonybéli ikonon ezzel szemben csak három emberalakot látunk: Máriát, az újszülött gyermeket és Józsefet. Két állat a társaságuk, egy ökör és egy szamár, mindkettő szinte emberi tekintettel nézi („Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát”, Iz 1,3) a szögletes, mértani formára emlékeztető jászolban fekvő, felsőtestével felemelkedő, felnőtt arcú, bepólyált újszülöttet. József, mint egy másik sziklatömb, mozdulatlanul ül a kép jobb oldalán, kissé kívülállóként, de nyitott szemmel, elgondolkodó tekintettel néz maga elé. A Születés-ikon főszereplője Mária, aki vörös párnán pihen, miként a Jézus születését vagy az Istenanya elszenderedését ábrázoló bizánci ikonokon, ám itt inkább ülő, mint fekvő testtartában. Gazdagon redőzött maphorionja viszont nem bíborszínű, hanem lapis lazulival megfestett égszínkék, mint Cavallini mozaikján és a korabeli itáliai freskókon. Mária kék köpenyén, ami gazdagon redőzött, legalább háromféle lapis lazuli árnyalat és lendületes ívek jelzik a köpeny anyagának mozgását. Ezek a mozgalmas ecsetvonások is a 13–14. századi itáliai freskótechnikára emlékeztetnek. A bakonybéli ikonon éppen a nagy foltokban elterülő tiszta színek összhatása a figyelemfelkeltő. Ami döbbenetes kifejezőerővel bír, az a sziklabarlang szűk nyílása, amely wüstit fekete sávjával olyan szorosan veszi körbe Mária cinóbervörösbe és a lapis lazuli árnyalatiba ágyazott alakját, mint a mandula héja a benne rejtőző magot. Cavallini mozaikján Mária könyökére támaszkodva, heverő testhelyzetben látható, és nem vörös, hanem törtfehér-arany színű párnán pihen. A bakonybéli ikonon Máriát mintha többszörös burok venné körül: a barlang élettelen feketéjéből a szenvedés cinóbervörösén át jutunk el az új élethez, az égi kékhez. Az ikonfestészetben nagyon ritkán használnak fekete színt, mert a feketeség a fény hiányát jelenti, az ördög színe, a pokolé, a halálé, a föld kérge alatt meghúzódó sötétségé. Jézus születésének barlangja is fekete, mert halálából támadhat csak örök élet. A meddő terméketlenség sötétjét mintha felhasítanák a sziklatömb fölött ábrázolt csillagból érkező fénysugarak. A jászolban fekvő Jézus glóriájában az angolvörös felirat (Ὁ ὬΝ – ‘Aki Van’) a megtestesült Ige, a Fiúisten valóságos jelenlétét hirdeti. Fehér színt csak a gyermek Jézus pólyáján látunk, melynek redőzetét szürkéskék (wüstit fekete, titániumfehér, világos okker összetételű) vonalak és apró okkerpontozás jelzi. A bakonybéli Jézus születése ikonon csak a Szent Család három tagjának vörös körvonallal megrajzolt dicsfény-koszorúján, valamint az Istenanya maphorionjának szegélyén és csillagain látható aranyozás. Az ikon színvilágát a földszínek uralják: az okkerek különböző árnyalatai József köpenyén és a sziklán (vörösokker), amelyen ül; a kopár sziklabarlang háromárnyalatú, okkeralapú szürkészöldje (zöldföld, titániumfehér, világos okker, wüstit fekete); és ami egészen meglepő, a malachit, titániumfehér, türkiz és terra verde színekből megalkotott háttér. Vannak egészen régi ikonok, amelyeken még nem aranyozták be a hátteret, hanem vörös vagy türkiz színnel jelezték az égi tartományt. A zöld átmeneti színnek tekinthető abban az értelemben, hogy érintkezési pont a földszínek (vörösokkerek, okkerek, terra verde) és az égi színek között (mint a titániumfehér, a cinóber és herculaneumi vörös, valamint a lapis lazuli kék árnyalatai), amellett gazdag jelképrendszerrel bír. Az ikonokon a zöld szín megjelenik mindazoknak a ruháján, akik különleges kapcsolatban állnak a Szentlélekkel, így a próféták, az apostolok, egyes vértanú szentek öltözékén, de olykor az Istenanya tunikája is zöld színű. A zöld minden kultúrában az újjáéledő természet és a remény színe. A Remény – Spes – az egyik teológiai erény, így a bakonybéli ikon a Remény távlatába helyezi a Megváltó születésének eseményét.
(A teljes írás a Vigilia decemberi számában olvasható.)
